Tapétázás és a harmonikus környezet

A régi korokban a házak falazat vagy nem kapott egyáltalán színezést, tehát természetes színében pompázott, vagy pedig a későbbi korokban fehér színt kapott. Ez alól csak nagyon kevés kultúra volt kivétel, ahol a tapétázás, vagy a színezet falfesték megjelent.

A hagyományos magyar szobabelső jellemezően a meszelés révén fehér színt kaptak és csak a főúri kastélyokban jelent meg a tapéta, ezekből is első ízben a Kínából importált selyemtapéta. A papír, majd műanyag tapéták megjelenése jóval későbbi időpontokra időzíthető, de ezek alapvetően átformálták a lakberendezés mikéntjét.

A tapétázás segítségével ugyanis bármilyen mintázatú és színezetű szobabelső megvalósítható volt. A különleges, egyedi tapétáknak köszönhetően akár minden szobabelső sajátságos arculatot kaphatott. Így a gyerek szobákban a gyermektapéták segítségével vidám, a gyerekek számára is kedves és hangulatos otthon volt megteremthető. A hálószobák rendszerint sötétebb tónusú tapétákat kaptak.

Az elmúlt évtizedben pedig valóságos tapétaforradalom zajlik, hiszen megjelentek a lemosható tapéták és az öntapadós tapéták, amelyek teljesen új felhasználási lehetőséget biztosított a tapéták számára, és megjelenhettek ezek az esztétikus dekorációs elemek olyan helyiségekben is, ahonnan eddig ki voltak zárva. A lemosható és vízálló tapéták kifejlesztésével ugyanis a fürdőszobákban is alkalmazni lehetett a tapétát, de ezek a tapéták arra is alkalmasak voltak, hogy a konyhában borítsák be a falakat.

A tapétázás teljesen új formáját jelentették az öntapadós, vagy a tapétamatricák, amelyek már nem a falfelület egészét, hanem csak egy-egy meghatározott mintát jelenítettek meg a falazaton. Aligha túlzás azt állítani, hogy míg az elmúlt évtized a színezet festékek kora volt, ma már egyre inkább a tapétázás jeleníti meg a modernséget és a trendet a lakáskultúrában is.

Kategória: Közélet