Ma már viccesnek hatnak az egykoron áttörést hozó cipők

Ma már megszoktuk, hogy különböző cipő webáruházakban pillanatok alatt rendelhetünk magunknak divatos lábbeliket és hogy számos cipő bolt roskadozik a polcain található cipőktől, magassarkúktól, topánkáktól, papucsoktól és csizmáktól. A ma ismert lábbelik történelme azonban tele van olyan változatokkal is, amire ma már csak mosolygunk egyet.

Nyilván az ősemberektől nem volt elvárható, hogy komoly cipőket készítsenek, de már egész korai őseink fakéregből és növényi rostokból fontak, szőttek vagy kötöttek alkalmi lábbelit maguknak.

A történelem azonban tele van ennél mókásabb és bizarrabb cipőkkel is, ami mai szemmel nézve szinte hihetetlennek tűnik, hogy valaha valaki is hordta volna őket, pedig egyes cipők viseléséhez komoly hagyományok is fűződtek. A különböző koroknak és kultúráknak mind-mind megvolt a saját  maguk divatja, amely a ruhákon és kiegészítőkön felül a cipőkben is megnyilvánult. Így valószínűleg a mai divatos cipők egy érészét is néhány évtized vagy évszázad múlva már körbe fogja nevetni az akkori társadalom.

Kényelmetlen, csúnya és még csak nem is praktikus

Az első cipők azért készültek, hogy könnyebbé tegyék a közlekedést és ellenállóbbá tegyék lábunkat az időjárási viszontagságokkal szemben. Később azonban a különböző kasztok és rangok is megkövetelték a megkülönböztetést, még akkor is ha ez az esztétikum és a felhasználhatóság rovására is vált. Ezért fordulhatott elő, hogy magas, hegyes, selymes vagy éppen fa alapanyagból is gyártottak különböző alakú és méretű cipőket, papucsokat és csizmákat, amelyek egyáltalán nem voltak kényelmesek és még csak hasznosak sem viselőjük számára.

A 17. századi japán paduka például fából készült és bütyökkel rendelkezett a lábujjak között. Ezeket még egyes szerzetesek a mai napig hordják. A 12. században viszont a hosszú, kunkori orrú cipő volt a divat annak ellenére, hogy a páncélos csatákban igazi hátrányt jelentett. A gésák sem voltak könnyebb helyzetben, ugyanis az általuk hordott okobo fapapucson végig egyensúlyozniuk kellett ha sétálni szerettek volna. Még egyesek sámli formájú fa cipőket hordtak a sáros utakon, mások selyem lótuszcipőbe nyomorgatták bele kínkeservesen a lábaikat, hogy azok teljesen eltorzuljanak. Egyes kultúrákban ez még a mai napig hagyomány.