A buzsáki hímzés specialitásairól

Buzsák egy olyan Balaton parti település, amely számtalan kisebb falucska társaságában megalkotta a híres-neves buzsáki hímzést, amely annyira sajátosnak tekinthető a magyar hímzések világában, hogy kis túlzással még egy saját nyelv is kialakult eköré a hímzésfajta köré. Ennek az oka leginkább az, hogy ezeket a falvakat nemcsak magyarok, hanem horvátok és szlovének is lakták, akik sajátos mintázataikkal tették különlegessé mindezt.

A különlegesség alapja

Hímeztessen reklámot ruhára, gép hímzéssel,
gyorsan, sokat és olcsón: cegespolo.eu

A buzsáki hímzést rendszerint ingeken, párnavégeken és lepedőkön alkalmazták először, és leginkább fehér és kék-piros pamuthímzés, valamint színes gyapjúhímzés jellemezte. A fehér varrások mintája így a legtöbb esetben levelekből és sakktáblás térkitöltésből áll, amelyek közé gyakran illesztettek még rozettákat, amelyeken a szirmokat gyakran eltérő színekkel ábrázolták. A színes gyapjúhímzések kapcsán egyébiránt gyakran nagyobb öltésekkel és lazább mintákkal dolgoztak, melyeket rátéttel és szalagdíszekkel dobtak fel, néha akár még subrikával is. Szintén a buzsáki hímzés jellemzője, hogy a párnavégeket és a ruhaneműket is ugyanolyan motívumokkal díszítették, ami más esetben nem volt jellemző. Főként a nők ingei és a halotti leplek voltak kiemelten díszesek és színesek, melyeken a kék és a piros mellett a zöld, a sárga és a lila is gyakori volt.

A buzsáki hímzés típusai

A buzsáki hímzésben többféle típus különíthető el, így az ősi hímzés az öt alapszínnel, a varrt vézás, a rátétes típus, valamint a sokféle színben láttató boszorkányos. A vézás hímzés különlegessége, hogy kizárólag vászonra készül, amelyet a piros és a fekete, vagy a piros és a kék fonalak jellemeznek, rendszerint előre megrajzolt motívumokkal. Utóbbi feladatot a rajzolóasszonyok végezték, akik megrendelésre előre megrajzolták a mintákat, rendszerint az egész falu számára. Ennek köszönhető, hogy a motívumok annyira egyformák, de elnevezésük a homályba vész.

A boszorkányos buzsáki hímzés eredet az úri hímzésben keresendő. Mivel kimagasló, boszorkányos kézügyesség kellett hozzá, ezért innen eredeztethető elnevezése is. A mintát jellemzően előre megrajzolták, és láncöltésekkel varrták körbe, ezt követően pedig következett maga a minta kitöltése, amit boszorkányos öltéssel készítettek el. Ennek a lényege, hogy különféle színű fonallal fehér vászonra varrtak, méghozzá virágmotívumot, és az alapot fekete színnel, teljesen kitöltötték boszorkányöltésekkel. Emiatt a kézimunka úgy festett, mintha teljesen fekete alapra készült volna. Mivel rengeteg fonalat igényelt, kevesen alkalmazták, ma már szinte alig látni.

A rátétes hímzés – amit sokszor neveztek bécsisnek is –, az egyik legismertebb hímzéstípus a buzsáki minták között. Ehhez először a motívumot előrajzolás nélkül vágták ki, majd a kivágott anyagot apró öltésekkel fércelték fel egy másik anyagra.